A népi kultúra mindig kéznél van, a tudatalatti nemzeti vonások legjobb megalapozója, melyet minden nép örökségül kap, ápolása, átörökítése fontos feladat. A Székelyudvarhelyen működő, Udvarhely Néptáncműhely, Apám tánca produkciója Könczei Árpád rendezésében és koreografálásában, a népi értékeket hivatott közvetíteni február 11-én a művelődési házban megjelent érdeklődők számára. Az összeállítást a népzene és a néptánc építette, melyben nagyon fontos elemként tűntek fel kortárs erdélyi költők versei, versrészletei. A szöveges részek rávilágítottak arra a tényre, hogy az emberi boldogság mennyire viszonylagos dolog, hogy az élet folyamatában mennyire elfelejtünk élni, hogy életünk félelmekkel teli, ugyanakkor mi vagyunk azok, akiknek az életben való boldogulásért tennie kell. "Apám élete kegyetlen volt, de nem ezért becsültem sokra, hanem mert olyan mesékre szoktatott, melyekben több a lehetetlen." Az előadás ezzel a gondolattal szimbolikusan fogalmazta meg azt, hogy az apai örökség, az apám „tánca” - mely a híres közép-erdélyi férfitáncot, a pontozót emelte a középpontba - kötelez, és egyben jelképként is szolgálja a szülőföldön maradást és megmaradást is. A zseniális koreográfia, az előadók "játéka", a csodálatos népviselet látványa, olyan élményhez juttatta a hallgatóságot, melyhez foghatót ritkán él át az ember.