Testvértelepülési látogatás Nagypaládra

TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS
2015. JÚNIUS 4., FERTŐSALMÁS
SZÜCS JUDIT, A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG FERTŐSALMÁSI ALAPSZERVEYETE ELNÖKÉNEK BESZÉDE

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden kedves vendéget!

Megemlékezni gyűltünk össze 1920. június 4-ére, őshazánk leggyászosabb napjára. Ezen a napon „megjött Trianon és sorsokkal
játszva, csodás országunkat
darabokra vágta.”

Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája, mely mély nyomot hagyott minden magyar ember lelkében.

A trianoni békediktátum igazságtalan, erkölcstelen, a nemzeti normákat sárba tipró, gyalázatos tett volt és ezzel az erkölcsi problémával Európa eddig nem volt hajlandó számot vetni. Jó lenne abban hinni, hogy július 4-e ezután elsősorban nem a gyász, hanem a remény, az újrakezdés, a nemzeti összetartozás napja lesz. Illyés Gyula is azt mondta, hogy „Magyar az, akinek fáj Trianon.”
1920-ban, 95 évvel ezelőtt, idegen kezek döntöttek arról, hogy városok, családok szakadjanak ketté. Olyan tragédia volt ez, amelyet más ország sosem volt kénytelen elviselni, azonban felcsillanhatott számunkra a remény, ugyanis anyaországunk polgári oldala történelmi felhatalmazást kapott, amit tett is követett: „ immár lélekben és törvényben is egy a nemzet, hiszen minden elcsatolt területen élő honfitársunknak jár a magyar állampolgárság”, mivel mindenki egyforma magyar, az anyaországiak, az erdélyiek, a felvidékiek, délvidékiek, a muravidékiek, a drávaszögeiek.
Egységes nemzetté minket az tesz, hogy a határon kívülre szakadt magyarként is megpróbálunk boldogulni és talpon maradni ezen a kényszerpályán. Tudom, hogy ez néha nagyon nehéz, de mégis identitásunkat megőrizve, felemelt fejjel azon igyekszünk, hogy mi is egy egységes, sikeres magyar nemzet részei lehessünk. Ideje volt már, hogy ha a magyar nemzet egészéről és sorsáról beszélünk, ne fájdalommal teljen meg a lélek, hanem az együttlét örömével.

„Ne legyen a magyar mások keze-lába .
És ne alattvaló,saját hazájába.

Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta.
Hisz ő tekinthet a
leggazdagabb múltra.”…

TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS
2015. JÚNIUS 4., FERTŐSALMÁS
BÁNYÁSZ DIÁNA TÖRTÉNELEMTANÁR BESZÉDE

Tisztelt Vendégeink, kedves Közönség, tisztelt Tanárok, kedves Tanulók! Szeretettel köszöntök minden jelenlévőt!

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában."

E Trianonra íródott versben oly fennkölt a hang és a jövőkép. A verssorok olvasásakor elgondolkodtam azon, hogy mi, Kárpátalján élő magyarok tudunk-e még valamennyire fennköltek és hittel átitatottak lenni? Tudjuk-e a vers szerzőjének látomását igazolni? Ha Önökre nézek, akkor azt kell mondanom, igen, tudjuk! Már azzal is, hogy itt vagyunk. Hogy a hétköznapok vállalt vagy ránk szabott teendőit félretettük és eljöttünk ide, hogy itt és most összetartozzunk, a Fertősalmási Általános Iskola közösségébe és egyszersmind a magyar nemzet közösségébe. A mai megemlékezéssel erősítjük együvé tartozásunk érzését és magyarságunk megmaradásának erejét.

A XX. századi magyar történelem legtragikusabb eseményének, az ezeréves Magyarország megszűnésének összefoglalása: Trianon. 1920. június 4-én a Wersailles-i Trianon kastélyban aláírták az I. világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződést. ( A történelmi hátteret nem fogom ismertetni, hisz arról szól a műsorunk.) Ezen a napon egy nemzetet aláztak meg, taszítottak nyomorba. Az ezeréves Magyarország, Szent István országa egy perc alatt omlott össze. 1920. június 4-én a győztes hatalmak halálra ítélték Magyarországot, a magyar nemzetet. Magyarország csonka ország lett. Nekünk, magyarul érző és magyarul gondolkodó embereknek fontos, hogy emlékeztessük magunkat és ha kell, másokat is erre a napra. Húzzanak bár közénk határt, a Kárpát-medencei magyarság egy és oszthatatlan.

Ma kettős megemlékezést tartunk, hisz 2010-ben a magyar parlament a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét. De egy nemzet fájdalmát és 95 éve tartó nemzeti gyászát nem lehet pár mondatban összefoglalni. Mi megkíséreltük a lehetetlent. A mai megemlékezéssel azt szeretnénk, hogy egy évben egyszer gondoljunk nemzetünk egyik legfájóbb napjára. A napra, amikor a történelmi Magyarországot feldarabolták. E gyásznap előtt Móricz Zsigmond ÖT seb című írásával tisztelegek, ami a Pesti Naplóban jelent meg 1926 karácsonyán.

Móricz Zsigmond
Öt seb! (részlet)

„A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon.
Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje…
Trianon feldarabolván az osztrák-magyar monarchiát, nem respektálta a magyarság államalkotó munkáját, s nemzetiségek szerint boncolta szét a magyar szent korona ezeréves területét…
Az első négy esetben Magyarország - mely Európa centrumában fekszik, annak a mély őstengernek a fenekén, amit ma Nagy Magyar Alföldnek hívunk, s amely az Árpád honfoglalása óta a színmagyar faj lakhelye -. Voltaképp csak csatatér volt Európa két nagy felének összecsapásában.
Muhinál a napkeleti barbárság indult leszámolásra a nyugati kultúréletet élő népek ellen.
Mohácsnál a délkeleti, Világosnál az észak-keleti államóriás jelezte hatalmát Európa felé – míg Trianonban Nyugat könyörtelenül leszámolt ezeréves védőjével, ki fegyvertelenül állott bírói széke előtt…
A magyarság idegen erők játékának lett áldozatává, s a maga erejéből heverte ki, amint békén hagyták ezek az idegen erők.
Egyetlen hibánk, hogy nincs alapgondolatunk egy valódi nemzeti életre.
Magyar ember nem tekinthet a világra hódító szándékkal, s nem tekinthet szolgai kishitűséggel.
A magyarságnak egy lehetősége van: birtokba venni ezt az országot s kitermelni belőle a legmagasabb értéket, amit lehet.
A magyar faj eddig a história folyamán öt krisztusi sebet kapott.
A Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe.
Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje!”

 
Szőlössy Tibor:
Kárpátaljai Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugtatásunkért, gyónásként hadd mondjuk:
Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk.
Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét.
Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi: add meg hát Atyánk, hogy élni akarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek.
És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk.
Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját.
Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség most és mindörökké.
Ámen

Fertősalmás,
2015.június 4.

Összegyűjtött kép- és hanganyag:
https://mega.co.nz/#F%2100BhkTjI%21uaG-y-MYy2RtOtU9jHr4Xw

Nagypaládi látogatásról készült képek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.781196451993856.1073741847.669...

Nagypaládi látogatásról készült videó:
https://www.youtube.com/channel/UCuMIl1gfT8w-P2kpfpTUIbw