Devecser Város Önkormányzata
BESZÁMOLÓJA
a HAT-18-03-0072 pályázat megvalósulásáról
Devecser Város Önkormányzata a HAT-18-03 Kárpátaljai szolidarítási program keretén belül a HAT-18-03-0072 pályázati azonosító számon beadott „Testvértelepülési kapcsolatok erősítése Devecser és Nagypalád-Fertősalmás települések között” című pályázaton 2.023.000,-Ft vissza nem térítendő támogatást nyert. A pályázat 2019. június 1. és 2019. június 4. napja között 40 fő részvételével az Ukrajnában lévő kárpátaljai testvértelepülések (Nagypalád – Fertősalmás) meglátogatásával, a Magyar Kormány, a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.
Devecser Város Önkormányzata és Nagypalád Község Önkormányzata 2015 tavaszán testvértelepülési szerződést kötött. Melynek tartalma kulturális, közművelődési, oktatási, sport és gazdasági területeket, illetve az intézmények és civil szervezetek közötti kapcsolatokat elmélyítő programokat ölel fel.
A testvértelepülési együttműködési megállapodás megkötése óta több alkalommal látogatták meg egymást településeink küldöttei, elsősorban a partnerségi kapcsolatok kialakítása, majd elmélyítése az intézményeink közötti szakmai együttműködés létrehozása, illetve civil és karitatív célok elérése érekében.
A pályázat rövid összefoglalása:
Kirándulás Kárpátaljára, a környék nevezetességeinek megtekintése, a testvértelepüléseink intézményeinek, civilszervezeteinek, lakóinak megismerése közös programokon keresztül.
A nyertes pályázat jóvoltából 2019. június 1. és június 4. napja között 40 fős küldöttség látogatott el Kárpátaljára. Az utazók között képviseltette magát Ferenczi Gábor polgármester, Baráth Szilvia és Nyárs Hajnalka képviselő asszonyok; a város büszkesége a Devecseri Ifjúsági Fúvószenekar; a devecseri közéletet szerepléseivel színesítő Őszi Fény Nyugdíjas Klub; az ügyes kezű Foltvarró Kör, valamint a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
A Devecserből 2019. június 1-jén korahajnalban induló 40 fős küldöttségünket a több órás utazás után a határon Bíró Vencel nagypaládi polgármester és kísérete fogadta, majd délután érkeztünk a makkosjánosi szálláshelyre, ahonnan rövid pihenő után Beregszászra utaztunk városnézésre. Beregszász – többek között Erzsébet királynő, Bethlen Gábor, Esze Tamás, Rákóczi Ferenc városa – a történelmi viszontagságok ellenére mindig magyar volt és az is maradt. Lakosságának kb. 40 %-a magyar ajkúnak vallja ma is magát. Kárpátalja délnyugati részén fekszik, tartozott már az Osztrák-Magyar Monarchiához, Romániához, Trianon után a Csehszlovák Köztársasághoz, 1945-től Szovjet - Ukrajnához. Ez a vidék volt a Rákóczi-felkelés bölcsője, s a városban sétálva örömmel láttuk ennek történelmi nyomait, a régi Magyar Királyi Törvényszék impozáns épületében kialakított II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, a Bethlen-Rákóczi kastély kissé elhanyagolt épületét, a Rákóczi teret, ahol Esze Tamás kibontotta a kuruc felkelés zászlaját. Fedák Sári, a magyar operett csillagának bronzszobra mellett is elhaladtunk.
A második nap délelőttjén vasárnapi református istentiszteleten vettünk részt a fertősalmási református templomban. „A hit a megmaradás záloga” – vallják az ott élők, s valóban, a Szatmár megyéből kiszakított Nagypalád és társközsége, Fertősalmás ennek jegyében él. Elzártságban is megmaradtak magyarnak, őrizve nyelvüket, kultúrájukat, vallásukat. Nagypalád csaknem 100 %-ban magyar lakossága példaértékű összefogással valósítja meg céljait. Törvénytisztelő állampolgárok, akik békét és boldogulást remélnek. Az emberek háztáji gazdálkodással egészítik ki csekélyke jövedelmüket; epret, dohányt, uborkát, paradicsomot… termelnek. Az átlagfizetés kb. 30 ezer forintnak megfelelő hrívnya, az átlag nyugdíj 10 ezer forint körül van. Az egészségügy színvonala alacsony, a gyógyszereket hamísítják, s eget verő a korrupció. A magyar kormány kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, szociálisan és politikailag támogatja a közösséget, s ezért nagyon hálásak.
A nap folyamán az I. Testvértelepülési Nap programjain vettünk részt Fertősalmáson. A két kisközség elöljárói, a beregszászi magyar konzulátus képviselői, a lakosság nagy szeretettel fogadta a devecseri küldöttséget. Fertősalmás rendezett község, amelyet dolgos emberek laknak, ahol a lakosság több mint 90%-a magyar nemzetiségű, vallását tekintve zömében református. Szórványban élnek római katolikusok és magyar ajkú görög katolikusok is a településen. Közigazgatásilag Nagypaládhoz tartozik. Mindkét település lakossága azonos gondokkal küszködik, de összefogásuk példaadó. A mai napig sok hagyományt, emléket, szokást őriznek.
A Napsugár Óvoda udvarán felállított színpadon először vendéglátóink köszöntöttek bennünket, majd kulturális műsor keretében a helyi óvoda és általános iskola növendékei adtak műsort. Az anyaország anyagi segítségével megvarratott szép kis ruhákban táncoló, verselő csöppségek bizony könnyet csaltak a szemünkbe, amikor a magyarságtudatról vallottak gyermeknyelven, hitelesen. Később a nagypaládi Cholnoky Imre Művészeti Iskola citerazenekarának tagjai által gyakorlott kézzel előadott mátyusföldi, majd dunántúli népdalok szépséges muzsikája gyönyörködtetett bennünket. Közben sportversenyek zajlottak, - barátságos futballmérkőzés, súlyemelés, kötélhúzás - mely versenyszámokban – minden buzdításunk ellenére – a helyiek győztek. A „mundér becsületét” az Őszi Fény Nyugdíjas Klub asszonyai mentették meg, akik a rögtönzött főzőversenyben első helyezést értek el. Az élményekkel teli nap a környékbeli Kokas banda néptánc bemutatójával és táncba hívogató zenéjével ért véget.
A harmadik napon buszunk kárpátaljai nevezetességek látogatására indult. Első utunk Munkácsra vezetett. A munkácsi vár méltán Kárpátalja legfőbb nevezetessége. A város déli részén, a Latorca folyó kanyarulatánál, 68 m magas bércen áll az ostromokkal, emberi nemtörődömséggel dacoló vár, melynek neve összeforrt a honfoglalással. Anonymus Gestája szerint a Vereckei-hágón átkelő magyarok első pihenőjüket a mai vár környékén tartották, s már ekkor megkezdték a vár építését. Hiába fűződik azonban megannyi híres magyar történelmi név a várhoz – mint pl. Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory, a Rákócziak, Zrínyi Ilona – az idegenforgalmi tájékoztatók nyelve ukrán, s a vár fokán is ukrán zászló díszeleg. Szinte fájó érzés volt megtapasztalni, hogy abban a várban, ahol 1686-88 között Zrínyi Ilona 800 napon át küzdött az osztrák császári seregek ellen, ahol a Rákóczi-szabadságharc központja volt, ahol 1800-1801 között Kazinczy Ferenc is raboskodott, s ahol 88 napig őrizték a magyar Szent Koronát Napóleon elől menekítve, … a magyar szó nem kívánatos. A millennium (1896) tiszteletére a vár északkeleti kiszögellésén 25 m magas emlékoszlopot állítottak, melyet a megszálló csehszlovák hatóságok elbontottak 1924-ben. A megsemmisült emlékművet a fennmaradt tervek és fotók alapján Pákh Imre, munkácsi származású üzletember készíttette el és állíttatta vissza 2008-ban édesapja, Pákh Sándor kívánságára. Az egytonnás turulszobor 2,5 méter magas, szárnyainak fesztávolsága 6 méter, a csőrében lévő kard súlya 70 kilogramm. A talapzat és a szobor együttes magassága 25 méter. A turulmadár – mely a magyar eredetmondák legendás madara – Verecke felé néz, emlékezve honfoglaló őseinkre, s egyben a jövőt kémlelve, mikor cserélik le Ukrajna címerére.
Munkács után a Vereckei-hágóhoz utaztunk. A Vereckei-hágó a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek közt biztosítja az áthaladást 839 m magasan. A hágó legmagasabb pontján egy több mint évtizede befejezetlen motel, egy kereszt, egy ukrán emlékmű és egy romos buszmegálló található. Ezektől néhány száz méterre áll a magyar honfoglalás millecentenáriumának alkalmából emelt emlékmű. Az emlékmű elkészítésére Matl Péter, Kárpátalja egyik legjelentősebb mai szobrászművésze kapott megbízást, aki igyekezett a környező népek népművészetének közös motívumai alapján megalkotni a művet. A kész alkotás bonyolult, többrétegű szimbólumrendszert foglal magába: a hétágú virágforma az ősi vallásokból vett életfamotívum, a hét ág egyben a hét magyar törzsét, az alsó kő pedig a vérszerződés kelyhét is jelképezi, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s ebből született meg a Magyar Nemzet. Az oltárkő mindkét oldalán kereszt van kifaragva. Érdekes még az, hogy a művész a hat alsó tömböt a turul szárnyaiként, a felsőt a törzseként értelmezi, míg a belső üres rész Emese (a monda szerint Emesét álmában egy turulmadár termékenyítette meg, ebből született meg Álmos és a magyar nemzet). A turul Solaris szimbólum is, azaz a Nap megtermékenyíti a Földet. 2008-ban a magyar állam 25 millió Ft-os támogatásával újjáépítették az 1996 óta folyamatosan, napjainkban is meggyalázott, pusztított és rombolt emlékművet. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput is jelképezi. A fúvósok által kísért Himnusz eléneklése után Ferenczi Gábor, Bíró Vencel, Bornemissza Elemér polgármesterek megkoszorúzták az emlékművet, verssel és énekkel adtunk ünnepi jelleget az eseménynek. A Kárpátok bércei alatt vezetett utunk, a csodálatos táj mindenkit megigézett.
Megrendítő élmény volt a Szolyvai Emlékpark és Siratófal meglátogatása, mely a sztálinizmus (malenkij robot) áldozatainak állít emléket az egykori lágertemető területén. Az 1944 őszén bevonuló szovjet csapatok a magyarok és németek által lakott településekről minden 18 és 50 év közötti férfit összeszedtek, és a Szolyván kialakított gyűjtőlágerbe zártak, ahol az embertelen bánásmód, az áldatlan körülmények és járványos betegségek miatt több ezren lelték halálukat. 1944 ősze ily módon vált „kárpátaljai magyar holokauszttá”, Szolyva pedig a táborba zárt foglyok szenvedése nyomán „Magyar Golgotává”. Az emléktáblákon az elhunytak neveit településenként vésték fel.
Hazafelé még egy helyszínen megálltunk koszorúzni: A tiszaújlaki Tisza-hídtól nem messze, a település határában található a Turulmadaras emlékoszlop, ahol a kárpátaljai magyarság minden év júliusában megemlékezik a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának évfordulójáról. A mesterségesen létrehozott halom tetején álló turulmadaras emlékmű a kárpátaljai magyarság egyik zarándokhelye. Először 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból való hazahozatalakor állítottak emlékoszlopot a jelzett területen. Az obeliszk tetején egy nagy gömböt helyezett el a mester, melyről kitárt szárnyú turulmadár rugaszkodott az ég felé. Sajnos 1945-ben az emlékoszlopot a szovjet csapatok lerombolták. Új emlékművet a kárpátaljai magyarság csak a rendszerváltás után, 1989-ben állított fel. (A legenda szerint a győztes csata idején Rákóczit egy turulmadár segítette győzelemre, csőrében kardot hozva, melynek segítségével a fejedelem vissza tudta verni a rá támadó ellenséges csapatokat.)
Utolsó napon Nagypaládra mentünk még vissza, ahol meglátogattuk a Kárpátpack Kft. zsákvarró üzemét, majd a csodaszép református templom melletti kertben megkoszorúztuk Kossuth Lajos szobrát. Aztán ismét egy megrendítő élmény következett; a fertősalmási iskola ütött-kopott épületében iskolások ünnepi megemlékezésének lehettünk tanúi a Trianoni Emléknap alkalmából. Az elhangzott művekből kicsendült a fájdalom, a mélységes igazságtalanság fölött érzett felháborodás, s érezte mindenki, hogy Trianon fájó seb még ma is, melyet sohasem lehet elfelejteni. Ugyanakkor érezte mindenki a hitet, hogy Magyarország él s élni fog, határokon innen és határokon túl, de nemzetünk megújulásáért minden magyarnak tennie el csodálatos nyelvünkből, kultúránkból erőt véve. A Himnusz és az Erdélyi himnusz szövegét közösen énekelve kihallatszott egy idős magyar bácsi erős és érces hangja, mely megsokszorozta bennünk az érzést, az együvé tartozás nemes pátoszát.
Bizony, Kárpátalján az utak göröngyösek – szó szerint a közutak néhol szinte járhatatlanok –, de az ott élőkben erős a hit, a hazafiság érzése, mely nem veszi figyelembe a kijelölt országhatárokat. Magyarnak lenni, és annak is maradni, ez a kárpátaljai magyar közösség célja, melyhez várják az anyaország támogatását, s hálásak minden segítségért. Nem akarják szülőföldjüket elhagyni, de egy békés és élhetőbb világot szeretnének, hogy gyermekeiknek ne kelljen elköltözniük egy jobb élet reményében más országba, s megélhetést biztosítson az a föld, melyen laknak. Ezért a legfontosabb, amit utunk során megtapasztalhattunk, hogy a magyar magyarnak ne legyen ellensége, „Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.” (V.A.)
